Németh István Péter - Keresztút
I. stáció
ECCE HOMO! És moraj. S tömeg.
Csodákért kijáró köszönet.
Pilátus ítéletről jövet:
"Szóval nem én a bűntelent... Ők
Szabták ki, ami eljövend... Ők..."
Tál illatos vizet kér. Kendőt.
Beleivódik szövetébe
A hóhérok hófehérsége.
II. stáció
Mert az Úr már el nem ereszthet
Mindaddig, míg nem adja ezt meg:
Megkapja mindőnk a keresztet,
Hogy induljunk vállunkon vele
Virágos városból kifele.
Terhünk szégyen és Jelek jele.
Az út vége a vesztőhely-e?
Vagy Paradicsom-fácska helye?
Áron viruló új vesszeje?
III. stáció
Hogyan is van az első elesés?
A látvány esendősége. És
Az új érzés, hogy most megtörtént,
Amint elfogja a megtört Ént.
Hiszen tört a test. A lélek kész.
Bármely veszt. Hiába az egész.
IV. stáció
Mária, Mária, Mária.
Fiát, jaj, így kell most látnia.
Mária méhének gyümölcse
Pedig Isten egyszülött fia.
Szenvedés poharát kiöntse -
Nincsen és nincs, nincsen senki ma,
Nem segít Ég, se könny, se ima.
Mária! Mária. Mária.
V. stáció
Másokat sikerült. S volna mi
Nehezebb? Magunk megtartani?
a súlyt Simon, a cyrénei
Vállára átvéve érezi.
Dolgozik a mezőn naphosszat.
Teher s teher. Egyik se rosszabb,
Csak amit az iszony növesztett.
Félsz nélkül viszi a keresztet.
VI. stáció
Lát most Veronika oly arcot,
Minél igazabbat nem karcolt,
Festett soha, s nem vésett ki és
Nem is fog többé emberi kéz.
Kezében a kendőnyi szövet,
Amin a vér, a könny s a köpet
A nyomorúság negatívját
Megszentelődve előhívják.
VII. stáció
A második földrebukást már
- mint volt az első lerogyásnál -
Tán váratlannak se vélhették
Körülötte: "Megtörténhet még!"
Közös szégyen. Valahogy könnyebb.
Mily könnyedén ered el könnyed.
VIII. stáció
Hát ez is még hátra: sírva itt
Látnom Jeruzsálem lányait.
Miért e jajgatás? Nincsen ok,
Nincsen, hogy énrajtam sírjatok.
Jeruzsálem leányai, ti,
Magatokon kell sírva sírni!
Ha így jár egy gyümölcshozó fa,
Mi vár vajon meddő gazokra?
IX. stáció
Lám elesett. Harmadszor is. Ott
Már egészen ránk hasonlított.
Magára vett gyöngeségeink
A vállain nehezebbek, mint
A kereszt nehezülő súlya.
Lám elesett. Harmadszor. Újra.
X. stáció
Bíbor ruháját letépték rég.
Repesztik csúfos öltözékét.
Nép vihog, hóhér, minden őre.
Áll. Mint kő s koponya, oly pőre.
Már csak testét nem vetette le.
Bűntudó Ádám. Isten fia.
Megdicsőült pornográfia.
XI. stáció
Mindaddig az Úr nem ereszt el,
Míg nem leszel egy a kereszttel.
Íme az ember. És az Isten.
Ég, se könny - nincsen ki segítsen.
Testét szögekkel általverik.
Szenvedés pohara betelik,
S nem múlhat el. Ki kell innia.
Három órás az agónia.
XII. stáció
Most hasad szét Salamon fátyla.
Most a Napot senki sem látja.
Állnak hirtelen támadt homályba most.
Mindnyájan hallják a századost:
"Bizony ez az Isten fia volt."
Öt sebéből vérzik még a Holt,
Vére a kereszt fájára folyt.
Véréből egy csepp rám is aláhull
Bűnösségem bocsánatául.
XIII. stáció
Mária. Mária. Mária.
Fiát, jaj, így kell most látnia.
"Hol volt az angyali légió,
Hogy óvja, ha tényleg égi Ő?!"
Csúfolt fiát tartja ölében;
Holt fiúkat anyák, miképpen
Volt, és most, és lesz mindörökre.
Letörölhetetlen a könnye.
XIV. stáció
Megmosdattak, Jézus, drága Holt.
Áloé. Mirha. Gyolcs. Sziklabolt.
Édes Jézus, így mentél halkan.
Eltűntél, mint Jónás a halban.
Tárt karod hív. Föl így szögezték
A hatalmakra ácsolt eszmék.
Ám él a Lélek, a test s a Holt.
Harmadnap üres a sziklabolt.
A mappában található képek előnézete Stációk
