Bazsin Sárközi Zsolt és Szentes László gyümölcsösében a hazánkban oly ritka szelídgesztenye, régi, már elfelejtett almafajták, gyümölcsök teremnek. Belőlük aszalványok és lekvárok készülnek. Mindezek a helyszínen megkóstolhatók.

Mennyire nehéz nagyvárosban élni, azt azóta tudom csak, mióta Sümegre költöztem. Itt is nehéz az élet, mert az sehol sem egyszerű, de vidéken tudjuk, hogy mitől nehéz és ez már fél gyógyulás. Itt a társaink nem akváriumban vagy pórázon szenvednek, hanem együtt élnek velünk.

     Vidéken volt alkalmam közelebb kerülni a ló, a kutya, macska, tyúkok, baromfik, vetemények, gyümölcsök vagy éppen a fűszer növények titokzatos, izgalmas és tartalmas világához. Világossá vált a viszonyunk. Ki kinek segít, ki kit szolgál. A tisztelet szó is sokkal mélyebb értelmet kapott az életemben, mert a teremtett világ akkor tud szolgálni bennünket, ha kellő tiszteletben részesítjük.

     Mint minden gyerek, én is édesanyámtól lestem el a főzés titkait, de itt már az egész természetet éltem meg, mint szerető anyát. A különböző füvek, növények titkai ugyanúgy elleshető, mint ahogyan anyám tésztagyúrása, nokedli szaggatása. Szeretem a leveseket, de olyan jó, ízletes étkeket csak azóta tudok főzni, készíteni, mióta a zöldségekkel is személyes ismeretségbe kerültem. Minden ételnek, melyet anyám készített, külön kis története volt. Ezekre viszont csak most emlékszem vissza, mióta nekem is megvannak a saját történeteim a levesbe valókkal.

     Soha nem voltam magányos farkas, szerettem a társaságot. Talán ezért is főzök szívesen - túl azon, hogy szeretem a finom ételeket - nem szívesen ülök egyedül az asztalnál. Ha pedig már együtt ülünk, mindig tanulhatunk egymástól. Vigyázat, nem tanítjuk egymást soha, mert azt szerintem nem lehet, de tanulni viszont mindig. Ha már kellőképpen elernyedt, kinyílt az ember - szívesen fogadja be az ismereteket, az új tapasztalatokat. Én úgy tartom: legjobb katedra az ebédlőasztal. Nem is tudok továbbadni semmit másképp, csak ha meghívlak téged az asztalomhoz, hogy harapjunk valamit. Én szívesen tanulok. Kérdezek tőled. És ha te kérdezel engem - hát én is szeretek beszélni, meg, mint mondják, tudok is. Mindenesetre, remélem, soha nem állsz fel majd éhesen az asztalomtól.

     Gyere ki a hegyre! A gyümölcsfáim alatt megtalálsz, ott ülök, s onnan nézem, hogyan fürdeti aranyban a nap a sümegi várat. (S.Zs.) 

©Sárközi Zsolt
Tel.: 06-30/252-0898
e-mail: sumegivarbirtok@t-online.hu
honlap: www.kemencesut.hu

Történések a gyümölcsös körül 2012-ben >>>

Történések a gyümölcsös körül 2011-ben >>>
Történések a Gyümölcsös körül >>>
Fotóalbum >>> 
Videók >>>

<<< vissza a kezdőlapra

Lap tetejére