Soha nem tudtam jól lovagolni. Gyerekkoromban Tiszaugon egyszerűen föltettek a ló hátára és rápaskoltak: uccu! Lovak nélkül nem tudom elképzelni az életemet. Talán azért sem, mert az az ember, aki a Gidrán Senior nevű arabs telivért behozta országunkba, az én szépapám báró Fechtig Ferenc volt . Ebből tenyésztették ki a ma már önálló fajtaként számon tartott Gidrán törzset. A Bicske melletti Csabdiban próbáltam hódolni lovas szenvedélyemnek, de több térre volt szükségem. Ez a térigény és mozgásigény az egész életemre jellemző. Sokfelé kerestem a helyet, barangoltam szimatoltam, űztem a csodaszarvast, mint az őseim – hazát kerestem. Mikor Megyeren megálltam, szétnéztem – tudtam, hogy megérkeztem. Miután bejártam a vidéket és fölfedeztem a távolban magasodó Sümegi várat – azt is tudtam, itthon vagyok.
Ennek a falunak nem is elsősorban a múltja kápráztatott el, hanem a gyönyörű jövő rajzolódott ki a szemem előtt. Mondhatnám, hogy ennek a falunak a múltja a jövője. A lovaim, mióta idetereltem őket, jól érzik magukat. A falu szereti őket. Itt a helyük. Aztán aprójószágok után néztünk. A falubeliekkel együtt ápolgatjuk az általunk keltetett kiscsibéket és libuskákat. Ezek – hűségesen múlt iránti tiszteletünkhöz – őshonos, igazi magyar fajták. Természetes, hogy a takarmányozást is magunk oldjuk meg.
„Akkor érdemes kinyitnod a kapudat, ha már rendet tettél az udvarodon” – mondják az öregek. Az én udvaromon már majdnem rend van – de annyira szomjazom a térre, hogy én már most kitártam a kapukat és szívesen látom a vendégeket. Jönnek is Afrikából, határon túlról és innenről, a vármegyéből és a környékről. Jönnek motoron, jönnek vonaton, lóháton és gyalog. A Pajtában soha nincsen csend. Néha rockzene dübörög, máskor verbunkos lüktet, vagy éppen mesét hallgatunk.
Megyer törzse annak idején itt talált helyet magának, letelepedett. Most már mi is innen indulunk portyáinkra, aminek legszűkebb köre a barátaim által sűrűn lakott Sümegi Várbirtokosság területe. Nagy erőt jelent számunkra a Bazsiban elkezdett őshonos gyümölcsös sikeres telepítése. Ott kaptunk kóstolót az őshonos magyar baromfi kultúrából. Meg is jött az étvágyunk.
Van itt tér nekem elég. Van a családom számára is és a barátaimnak. Mit is kívánhatnék még? Velük akarom végigcsinálni ezt a páratlan kalandot. (P.K.)
A falu egyik pajtáját tettük alkalmassá kisebb rendezvények és falusi esküvők helyszinévé. Megyer két vadászterület határán fekszik (3500 ha és 8100 ha) a Bakony-erdő szélén. Területeink gazdag vadállománnyal rendelkeznek.
Falunkban lehetőség van a csendes elvonulásra, lovaglásra, kocsikázásra és - ha valaki igényli - a paraszti munka kipróbálására is.
Közösen próbálkozunk a sajtkészítés fortélyaival, és megosztjuk egymással tapasztalatainkat. Közös bodzavirág-szüret után ki-ki elkészítheti a saját szörpjét és/vagy bodzapezsgőjét. A Bazsalma Egyesület irányítása mellet, a faluban leszedjük az összes almát és azt feldolgozzuk. Kinek-kinek az igénye szerint. Amikor a csipkebogyót megcsípi a dér, egy közös séta alkalmával leszedjük a környék termését és közösen elkészítjük. Bárki belekóstolhat az igazi falusias disznóvágásba és - persze - kiveheti a részét a munkából.
©Payer Kristóf
A falu egyik pajtáját tettük alkalmassá kisebb rendezvények és falusi esküvők helyszinévé. Megyer két vadászterület határán fekszik (3500 ha és 8100 ha) a Bakony-erdő szélén. Területeink gazdag vadállománnyal rendelkeznek.
Falunkban lehetőség van a csendes elvonulásra, lovaglásra, kocsikázásra és - ha valaki igényli - a paraszti munka kipróbálására is. 
Közösen próbálkozunk a sajtkészítés fortélyaival, és megosztjuk egymással tapasztalatainkat. 
Közös bodzavirág-szüret után ki-ki elkészítheti a saját szörpjét és/vagy bodzapezsgőjét. 
A Bazsalma Egyesület irányítása mellet, a faluban leszedjük az összes almát és azt feldolgozzuk. Kinek-kinek az igénye szerint. 
Amikor a csipkebogyót megcsípi a dér, egy közös séta alkalmával leszedjük a környék termését és közösen elkészítjük. 
Bárki belekóstolhat az igazi falusias disznóvágásba és - persze - kiveheti a részét a munkából.
