2010. július 11-14.
Nomád tábor Megyeren

2010 nyarán is megrendezte nomád táborát, mintegy 40 résztvevővel a Férfisátor. Ennek során a fárfiak megküzdöttek - többek között - a Törzs díjáért, valamint a Bivalyok díjáért is. Képeinken a  „férfi-sátor-fa” látható, melyet azért állítottunk, mert ezt volt a 7. Nomád táborunk. Köszönjük, hogy Megyeren helyet kaptunk és kapunk – ezért a Pajta udvarán álló kiszáradt fának gondoltunk új erőt és életet adni jeleinkkel. (Zöldy Pál)

Férfisátor >>>
Helykereső >>>

A 2010. évi HUBA nap-hoz:

2009. augusztus 19-én
gondolatok a megyeri HU-BA nap-ról:

"Két Boldogasszony köze már népszokásainkban is fontos szerepet tölt be. A tojásokat összegyűjtik, mondván, ilyenkor elállóbbak. Ebben az időszakban szívesen ültetik a tyúkokat, hogy jó tojó legyen belőlük.
   Nem is véletlen, hogy a Hungarikum Baromfi napját most hívták össze a Sümegi Várbirtok egyik jeles falujában: Megyeren.
   Megjelentek itt a Várbirtok alapító atyái, jelesül Pajer Kristóf a falu polgármestere, mint házigazda, Szentes László Bazsi polgármestere, mint témavezető, Sümegprágáról Kalla Kálmán a konyhán, stílusosan baromfi-különlegességeket készítve s kínálva és Egly Márk a Kézműves Borászat finom sümegi boraival koronázta az ünnepet. Sárközi Zsolt Sümegről, pedig az egész rendezvényt kézben tartotta, s mindenkinek javára igazítgatta. 

2009. július 2-5-ig:
Nomád tábor - Férfisátor

"A nomád tábor népe ősi szokásunk szerint 4 kistörzsre oszlott. A kistörzsek minden nap másik szövetségessel oldalukon vívták a csatáikat. A szabályokat mindig a honvédők szövetsége alkotta s egyáltalán nem az esélyegyenlőség nevében. Győzni akartak. Ezzel azt akartuk magunk számára is tapasztalattá tenni, hogy a honfoglalóknak mennyire nehéz volt a küzdelme, mivel ők idegenek voltak a terepen, nem ismerték jól a szabályokat. Az ő hatékony eszközük az alkalmazkodás és a meglepetés ereje lehetett. Tanultunk a szövetségről is, mely nem azt jelenti, hogy válogatott csapatok kerülnek össze, hanem a véletlen is közrejátszik és meg kell ismerni a szövetségest ahhoz, hogy hatékonyan működhessünk együtt.

Csütörtökön délben indultunk Sümegről. A 40 fős csapat derékhadát a férfisátor törzstagjai, sátortagok s azok gyermekei alkották. A régi barátok mellett új arcokat is megismertünk, akik nagy bátorságról tettek tanúbizonyságot, amikor eljöttek a HELYKERESŐ  vándorlásunkra.  Sarvaly forrás volt az első állomáshelyünk, itt ebédeltünk, és kelevézhajításban mérték össze erőiket a harcosok. A küzdelem díja - egy "Szent László pénz" - Ágostoné lett, ő Déváról érkezett. Este a Tátika tövében vertünk tábort. A tábort a jég elverte éjszaka, de reggel 8 óra körül már az elszabadult lovakat is visszaszereztük s így vágtunk neki, Bazsin át a napi távnak. Ebéd és íjászverseny egy pihenőnek álcázott katlanban történt. A versenyen meglepetésre a nagy öregek kihullottak s a "Szent László pénz"-t, Máté Hódmezővásárhelyről kapta, jogosan. Este a Vörösi legelőn sátoroztunk, miután megküzdöttünk a hangyabolyokkal és egymással. Másnap Kisvásárhelyen áthaladva, tán Gógánfa után ebédeltünk. Hol, az talán nem is fontos, viszont a könyörtelenül tűző nap, és a belülről is izzó feszültségünk nehezen felejthető. Este Megyeren, szabad ég alatt háltunk. Az egyéni ostor-küzdelmet Tamás nyerte, ő Szatmárnémetiből érkezett. Vasárnap korán indultunk, mégis későn érkeztünk. Sümeg alá nagyon fáradtan értünk, délután 3 óra tájban. Ha azt mondom valakinek, hogy "Rigácsi tető" és az illetőnek megrándul az arca, akkor tudom, hogy velünk volt ezen az úton. És minden elismerésem az övé. Mindeközben ne feledkezzünk meg arról, hogy a kizárólag törzstagok számára rendezett mérkőzés (karikás ostor) díja talonban maradt, mivel a két sátorfőnök Gábor és Feri (Szegedről és Vásárhelyről) gigászi csatában sem tudta legyűrni egymást. Összességében a Szarvasok kistörzse nyerte a speciális lebonyolítású küzdelmet, de tudatosítottuk, hogy a különböző kistörzsek ugyanannak a népnek fiai és őseinknek se volt egyszerű az összecsiszolódás. Mindannyian sokat tapasztaltunk, a napi 20 kilométerek leverték rólunk a zománcot, a mérhetetlen hőségben felismerhetetlenségig megolvadtunk, így aztán egészen jól megismertük egymást. Kedveljük a paradoxonokat. Jövő nyár – nem vándorló – "Vadkan" tábort hozhat." (Zöldy Pál)